Őstörténet

Az első nyíltterületi települések már a neolitikumi korszakban igazolódtak, csiszolt kőszerszám leletekkel, és „sopoti” (szopoti), és „starčevačka“ (sztárcsevacska) kultúra, kézzel készített kerámiával (K.e. 5500.-3500). A papuki előhegységen a rézkorszakban (eneolit korszak), K. e. 3500.-2200-ig néhány település keletkezik, ezek a bronzkorban meg lesznek erősítve, és a csúcsokra, és a magasabb lejtőkre húzódnak, amelyek stratégiai helyzetükkel védelmet nyújtanak, és a mindenkor a patakok völgyében vezető természetes utak ellenőrzését, biztosították. Igazolva lett az őstörténeti magaslati települések, az un. fellegvárak közötti vizuális kommunikáció lehetősége.

papukA régebbi vaskor idején (K.e. 750 – 300.) a Pozsegai völgykatlanban, és a környező hegyeken sok település volt összekötve Kaptollal, mint központtal. Ez világszerte ismert, holttestek elégetéséhez és a hamvak urnába helyezéséhez fűződő, gazdag, fejedelmi sírhalmok (tulumok) alatt rejlő leletekről ismert hallsatti kultúra lelőhely. Fekete színű, gyakran finom grafitporral bevont, és állati szarvakkal díszített, kerámiaedények a kaptoli fejedelmek gazdagságáról, és hatalmáról tanúskodnak. A harci felszerelések részei a Görögökkel tartott kapcsolatra mutatnak rá, és ennek a vidéknek a magas szintű kultúrájáról, és gazdasági fejletségéről tanúskodnak.

A Park szélső területéről, Velikáról ered egy fiatal vaskorhoz tartozó (K.e. 4. sz.), női sírban talált, értékes ékszerlelet.