Geológia

Papuk Természeti Parknak egyedülálló helyzete van két makró lemez, Afrikai, és Eurázsiai (litoszféra lemez), ütközési (kollíziós) zónában. Kis területen különböző kőzetekkel találkozunk (magmatikus, szedimentációs (üledékes), és metamorf), amelyek a kambrium előtti időszaktól máig keletkeztek. A kőzetek a Papukon különböző geológiai környezetben alakultak ki, és mint következmény itt a kőzetek kőzettani (litológiai), rétegtani (stratigráfiai) kort illetőleg, vagy szerkezeti jellemzői szempontból, valamennyi sokszínűségét találhatjuk.

A Papuk rendkívüli foto1 geológiai érdeklődésű több mint 600 millió éves kőzet formációt tartalmaz, ami Horvátországban egyik legrégibb kőzeteket képezi.

Geológiailag, Papuk a Tiszai (Tísia) tektonikus egység déli részén, Pannon medence neogén előtti kristályos bázisának részét képező helyen, helyezkedik el. Papuk főleg metamorf, és magmatikus kőzetekből építődött fel, és úgy vélik, hogy a Papukon található Tiszai kőzetegység származékának a legjobb példája a Pannon medence szélesebb körű térségében.

A kristályos alapzaton fekszenek a permó-trijászi üledékek, és a neogén, és kvartér kori (negyedkor) rétegek. A metamorfitok (metamorf kőzetek) (filitek, zöld klorit palák, gneiszek, migmatitok, és amfibolítok), és a gránitok korára vonatkozó adatok szűkösek, és a koruk, a geológusok között, gyakori viták tárgya; korukat kambrium előtti kornak tekintik, míg mások az időskori paleozoikum korba sorolják.

A mezozoikumi formációk legnagyobb részben karbonát OLYMPUS DIGITAL CAMERAkőzetekkel vannak képviselve, amelyekben gyakoriak a karszti alakzatok: búvó folyok, víznyelők, barlangok, üregek. Ezeket a Papuk csúcs részén találhatjuk.

A kainozoikum korban harasztos megkövesedett maradványos (fosszília) (fosszilofern) üledékeket találunk, leggyakrabban miocén korúakat, amikor a Papuk a „Pannon tengerben”sziget volt. A miocén kor során vulkanikus tevékenység is folyt, és erre a bizonyítékok a piroklasztikus rétegek, és kisseb vulkáni testek. A szlavón hegyek végső tektonikus szikla kiemelkedések, és sziklaeróziók, nagy mennyiségű, most, mint több mint 1 kilométer vastag száva, és dráva árok rétegként, megőrzött üledék bomlásterméket (detrituszt) halmoztak fel.